Jó sok papírt levitt az íróasztalomról az a megkönnyebbülő sóhaj, amit akkor eresztettem el, amikor megláttam a vasárnap esti lengyelországi exit-poll eredményeket, amelyek szerint Donald Tusk ha soványka előnnyel is, de megnyerte az országgyűlési választásokat. Aminek –szerintem- grandiózus tétje volt.

Tusk ellenfele korábbi elődje, Jaroslaw Kaczynski volt, aki 2006 nyara és 2007 vége között emlékezetes botrányok árnyékában koptathatta már a kormányfői bársonyszéket, amibe most nem ülhet vissza. Úgy gondolom azért, mert a lengyel választó emlékezete nem homályosult el teljesen. Kaczynski (és államfő fivére) mind belpolitikájában, mind külpolitikájában botrányt botrányra halmozott, elég a nacionalista oktatásreformra, illetve a nagy nemzetközi visszhangot is kiváltó átvilágítási törvényre gondolni, aminek erejénél fogva a társadalom különböző rétegeinek, mintegy egymillió embernek teljes kötelező erejű átvilágítását (értsd: volt kommunista kapcsolatok feltérképezését) kívánta elérni (ezt a lengyel AB elkaszálta). Külpolitikában pedig –ismerősen derengő módon- előszeretettel kekeckedett Németországgal és az EU-val, illetve Oroszországgal, Putyint egyenesen Hruscsovval azonosította, nem csoda, hogy Lengyelország körül a levegő fagypont környékére süllyedt.

Megítélésem szerint Kaczynski győzelme beláthatatlan károkat okozott volna az egész EU-nak, képzelhetjük, hogy mi lehet a fejében, amikor Budapestet nevezi meg követendő példának. Ha nyert volna, a V4 országok gyakorlatilag elszigetelődtek volna az EU-tól. Talán ránk már nem is kell szót fecsérelni e tekintetben, mi már rég erre az útra léptünk, de ha északabbra megyünk, Prága kezdetektől fogva EU-szkeptikus, Pozsonyban Radicová kormánya pedig gyakorlatilag megbukott, Ficoék pedig már jönnek, mint a "csehszlovákok".

A tegnapi választással eldőlt, hogy Lengyelország kormányát a következő években továbbra is a jobboldali, enyhén liberális, európéer Tusk fogja vezetni, aki a válság vészterhes ideje alatt is képes volt megmutatni, hogyan kell vezetni egy országot. Lengyelország választói a lehető legteljesebb mértékben bölcsen döntöttek.

Más kérdés, hogy ennek a győzelemnek, mint európai állampolgár (ember) örülök, de mint magyar, sajnos aggodalomra ad okot, mivel mi könnyen az EU Közép-Európai fekete bárányáva válhatunk, akik összekeverik Brüsszelt Moszkvával. Oh, ki lesz a magyar Donald Tusk!?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.