2011.09.22. 12:39
Generazione 1000 euro
Az olaszok ezt a találó elnevezést adták a mi generációnk azon – egyre gyarapodó számú - csoportjára, amelynek érintettjei egyre kevésbé tudnak megélni fizetésükből, unják a munkájukat, nem gondolnak a jövőre, és egyik napról a másikra élnek. Ez a főként európai országokban előforduló jelenség a 20-as, 30-as éveiben járó fiatalokat érinti, de nincs erre az elnevezésre konkrét definíció, tágabb értelmezésben az egész generációt jelentheti, a szűkebben vett csoportba a még otthonélő, munkanélküli fiatalok tartozhatnak bele. A témával már többen foglalkoztak itthon, jellemzően az összeurópai helyzettel, viszont erről szóló hazai tudományos munkával még nem találkoztam, pedig a téma nagyon is érint bennünket.
Az „ezer-eurósok” tábora – avagy a „nyolcvanasok” - már az elhúzódó válság előtt is megjelent, viszont mostanára nőtt meg jelentősen a száma. Érdekesnek tűnhet, de Magyarország talán nincs is olyan rossz helyzetben álláslehetőségek tekintetében, mint Európa nyugati fele, viszont tény, hogy ezek többnyire kreativitást nélkülöző feladatokat jelentenek, és sosem fognak a „dream job” kategóriába kerülni. Ma már Franciaországban, vagy Észak-Olaszországban egy pályakezdőnek is kevés 1000 euró; nálunk legtöbben csak álmodnak róla (van barátom, aki elérte pályakezdőként ezt a határt, de az extra tudást meg is kell fizetnie a cégnek). Kint kevés a megélhetéshez; itthon már szép summát lehet belőle havonta félretenni. Mint a legtöbb esetben, ennek a felével kerülünk be a munka világába, ami ugyancsak hasonló helyzetbe hoz minket, mint nyugati sorstársainkat: kevés a tervezéshez. Csak az a tudat nyugtathat meg bennünket, hogy a Nyugat-Európában felszámolt munkahelyek jó része Közép-Európában landol…
Mivel ebben az esetben kevés lenne a fizuból megspórolt pénz, többnyire eltapsoljuk azt, sajnos nekem sincs semmilyen félretett pénzem, befektetésem - diákhitelem annál több. Mi a legnagyobb költsége egy mai huszonévesnek? Persze a bulik. A mi generációnkra komplett party-ipart sikerült kiépíteni az élelmeseknek, már egy egyszerű nyaralást (főleg a síelést) sem lehet sokszor bulisorozat nélkül megúszni, pedig másnaposan síelni nem annyira mókás (bulizni otthon is tudok, ráadásul olcsóbban). Arról nem is beszélve, hogy egy fárasztó, többhónapos munkával eltöltött periódust fontos lenne kipihenni.
A kilátástalan jövő azonban egyre jobban körülölel minket, környezetemben is jobban kiütközik a céltalanság, a rövidtávra tervezés, a külföldre menekülés (ahonnan a munkahelyek menekülnek), miközben a gazdasági helyzet sehol sem rózsás. A mostani európai adósság-válság is megfojtja az álmokat, nem látjuk a kiutat, és akár évtizedes munkát is jelenthet a tűzoltás, az európai gazdaságok stabilizálása. Pedig van olyan fiatal, aki ennél is rosszabb helyzetben van itthon: akiknek a szülei egy nagyobb deviza-alapú hitellel rendelkezik, és már a gyerek segítségére is szükség van a részletek törlesztésére. Speciális eset, de nem egyedi.
Ezek a nem kis problémák pedig oda fognak vezetni, hogy egy komplett generáció lesz finoman szólva is frusztrált, nemcsak anyagi, de komoly pszichés gondokkal is meg kell majd küzdenie. Idáig viszonylagos jólétben éltünk, azonban egyre biztosabb, hogy nem leszünk képesek szüleink életszínvonalán élni, és ez nagy törést fog okozni a saját és az utánunk következő generációnak. Talán meg kéne értenünk lassan, hogy az anyagi rész fontos lehet a boldogsághoz, de a lelki-egyensúlyra és a másokra való odafigyeléssel sokkal kellemesebb életet teremthetnénk magunknak. Kevesebb pénzzel többet elérni - csakhogy ezt a magától értetődő igazságot legtöbben elfelejtettük…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
