Bemelegítő, rávezető gyakorlatok

Aki a világ energiatermelésére kíváncsi, számtalan hírforrást, statisztikát nézhet meg az interneten. Bevezetésként érdemes tudni: ezek csak számok. Erről később. Mindenesetre engem érdekel, hogyan alakulnak ezek, mivel hosszú távon a világ gazdasági rendszerének egyik kulcselemét, a növekedést az energiatermelés -és ellátás befolyásolja. Ha egyáltalán sejteni szeretnénk, mi lesz öt, tíz, húsz év múlva, akkor most kell feltenni a később megválaszolandó kérdéseket.

A következőkben sok link következik, némi kutakodásra hívom a tisztelt olvasót. A vastagon írtakat érdemes megnézni. Ha még nem néztetek ilyen irányú statisztikát, pár pillantással és némi gondolkodással elképesztő következtetésekre lehet jutni.
Mindenki szíves figyelmébe ajánlom a következő képet:

(Forrás)

A forrás nem más, mint az USA Energiainformációs Hivatala (EIA), ami egy előrejelzést készített 2010-2035-re. Most koncentráljunk csak az olajtermelésre, nézzétek meg e dokumentum 34. oldalát.
A 259. oldal mutatja, becslésük szerint melyik ország mennyit fog majd termelni.

A Hivatal elismeri, hogy az olajtermelés tetőzik, pontosabban tetőzött (lásd ezt a képet), majd szépen megtörve a trendet, húz egy egyenes vonalat fölfelé, miszerint "a gazdasági válság [mint az olajtermelés csökkenésének okozója...] 2010-ben véget ér, és újra folytatódik a növekedés".
A 259. oldal mutatja, becslésük szerint melyik ország mennyit fog majd termelni. Például az OPEC közel 35%-kal, Dél-Amerika 245%-kal (!) növeli majd a termelését az előrejelzés szerint.

Ha valaki kíváncsi, hogyan alakult a termelés és az ár a világon, illetve az egyes régiókban, vessen egy pillantást a képekre itt: . Látható, hogy az USA és az Északi-tenger kifújt, a néhai Szovjetunió területén még lehetnek tartalékok. Brazília egyébként valóban ígéretes, de a két és félszeres termelés-növekedés szerintem egyszerűen nonszensz.
Az OPEC termelése 2005-ben tetőzött, most durván a 70-es évekbeli szinten áll. A cikkben a következő grafikonon látható, hogy az általuk jelentett tartalék nemhogy nem csökken, hanem a 80-as évek óta folyamatosan növekszik. Ennek ellenére mégsem nyitják meg jobban a csapokat, és csak spekulálni lehet, miért. Egy elemzés szerint a 2008-as olajár-emelkedésben lehet, hogy az is szerepet játszott, hogy az olaj iránti kereslet iszonyú tempójú növekedését nem tudta a kínálat követni, és rövid távon (tehát most újabb nagy mezők felfedezését nem véve alapul) a kereslet növekedése a jelenlegi tartalék termelési kapacitást akár 2011 végére túllépheti. Az olajár most sem alacsony, 90 dollár, egyszóval nem tudni, mikor omlik a fejünkre a plafon.

Hogyan lehetséges ez?

Mindenekelőtt szeretném felvenni a korábbi fonalat, hogy ezek csak számok. Mint tudjuk, a statisztika a valóság elferdítésének, egyes dolgok elkenésének, mások kidomborításának kiváló és remekül bizonyított tudománya. Olyan tényezők befolyásolják, mint:

• politikai erők
• gazdasági várakozások
• lobbiérdekek
• geopolitika (helyi instabilitások, érdekütközések)
• jegyzési, jelentési, számítási eljárások.

A legutolsóról egy érdekes eszmefuttatás olvasható itt (főleg a képek érdekesek!). A lényeg: az OPEC egyrészt a 80-as években, a mezők államosításakor váratlanul megemelte a jelentett tartalék mennyiségét, és azóta azt nem csökkenti a kitermelt mennyiséggel. A cikk szerint akár 40-50%-kal is többet jelenthetnek a valódinál. Itt megint csak fontos, mi számít tartaléknak: ami ott van a föld alatt, vagy amit a jelenlegi keretek között gazdaságosan ki lehet termelni? Ez persze már egy másik, hosszadalmas bejegyzés tárgya lehetne.

Konkrétan mi lehet az ok, amikor ferdítésről beszélünk? Például: mi történne a világgazdasággal, ha az amerikai Energia Hivatal bejelentené, hogy a következő húsz évben az olajtermelés nem nő, sőt stagnál vagy csökken? A grafikonok valóságtól elrugaszkodott törése mellett már az felér egy beismeréssel, hogy a jövőbeni irányszámokat lecsökkentették az előző évi kiadványhoz képest (lásd itt).

Mi van a politikai instabilitással? Tudjuk, hogy az olajtermelő arab országok békéje viszonylag törékeny. Természetesen a nyugati országok mindent megtesznek ennek megőrzéséért. Nincsen kialakult demokrácia, hanem a békét főleg az tartja fenn, hogy az iszonyú állami pénzekből nem csak az elit pazarlására és a korrupt pénzosztó rendszerre, hanem a szegényebb rétegek támogatására is jut. Amíg ez fennáll, tehát van elég olaj stb. addig nem lesz különösebb probléma pl. az Emírségekben.

Hogy egy másik aktualitást említsek: az észak-afrikai országok történéseihez főleg két dolog vezetett: a nem épp demokratikus rezsimek és az egyre növekvő élelmiszerárak. Az élelem ára és az olajár közti összefüggésről egy beszédes kép:

(Forrás)

Hová vezet a kavarodás?

Nem véletlenül nem mondtam sok előrejelzést, magánvéleményt ezen írásban. Talán eleget mond, hogy főleg az olajcsúcs-elméletet hirdető oldalakat használtam forrásként.  Nem arról van szó, hogy nem lehet elhinni a mainstream média illetve az üzleti világ által sulykolt üzenetet, miszerint a válság igenis véget ért (lásd a bejegyzés első képét), és minden visszatér a rendes kerékvágásba... csak még emelkedik kicsit az olajár, még pár állam a csőd szélére kerül. El lehet hinni, csak nincs rá bizonyíték, hogy valóban minden így lesz, azon kívül, hogy előtte így volt. Az ellenkezőjére viszont vannak bizonyos utalások, jelek.

Nos, a jelek épp e pillanatban is láthatók. A "jövő" most történik. Ez azért fontos, mert most úgy kell cselekednünk, hogy annak öt év múlva érezhető hatása az akkori kérdésekre jelentsen választ. Vannak dolgok, amiket nem lehet elkenni és nem lehet alárendelni a napi politika véget nem érő kavarodásának, amikbe bele kell mélyedni és amiket el kell ismerni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.